A könyvelés kihívásai mindenhol léteznek. Még akkor is, ha lassan dogma lesz, hogy Angliában minden jobb. Interjú Kiss-Márton Adriennel.

A könyvelés nagy figyelmet és szaktudást igénylő munka – még Angliában is. Ettől függetlenül úgy tűnik, a könyvelő és a vállalkozó viszonya egészen más arrafelé – és elsősorban emiatt gördülékenyebb az együttműködés. Bár kétségtelen tény az is, hogy ezt a gördülékeny együttműködést támogatják az ottani számviteli előírások is. Erről készítettünk interjút Kiss-Márton Adriennel, az irodamanager.hu oldal tulajdonosával, aki angliai ügyfelei számára könyvelést is végez – az ottani szabályok szerint.

Könyvelés Angliában – miben más?

Amiről eddig szó volt az interjúban, az itt részletesen is elolvasható. Most csak a főbb gondolatokat írjuk le emlékeztetőül:

Angliában a könyvelő hatékonyabban képes dolgozni
az angol rendszer alapoz a digitalizációra ezért lényegesen kevesebb az adminisztrációs teher is
a rendszerben nagy szerepe van a bizalomnak – minden fél részéről a másik felé
fontos jellemzője a rendszernek a gyorsaság, a naprakészség
és az egész alapja a könyvelő program, amit a vállalkozó számlázásra, a könyvelő pedig könyvelésre használ.

Könyvelés angliai számlák alapján – ami itthon elképzelhetetlen lenne

BC: Ezt a számlázási rendet hogyan kell elképzelni?

KMA: A könyvelés bizonylat alapján történik, vagyis nem szükséges minden esetben számlát kérnem pl.: egy buszjegyről, ha az a buszozás üzleti célból valósult meg. Ha rajta van minden olyan információ, ami alapján eldönthető, hogy a vállalkozásommal összefüggésben felmerülő költség, akkor elszámolható, és betehetem a könyvelésbe.

BC: Terjednek olyan legendák is, hogy ott sima wordben is lehet számlát kibocsátani?

KMA: Igen. Arrafelé simán. Nem kell a számlát számlázó programban elkészítened. Megvan ott is a számlán szereplő adatok listája, s ha ez rajta van, illetve van egy házi, saját sorszámozásod, amit követsz, akkor számlázhatsz ilyen formában is.

BC: És nem kezdenek el ezzel trükközni a vállalkozók?

KMA: Félreértés ne essék, a kinti vállalkozók sem szeretnek adót fizetni. :) De az az alapállás, hogy amit kell, azt kell. Ha adót kell fizetni, akkor azt megfizetik – és így nyugodtan alszanak. Illetve tisztában vannak vele, hogy az állam bevételi forrása a befizetett adók, amikből gazdálkodhatnak, működtethetik az intézményeket. Ami kell, azon nem vitatkoznak. Pedig lenne a könyveléssel más ponton is trükközési lehetőség.

BC: Hol?

KMA: Angliában mindenki maga is elvégezheti a könyvelését. Erre lehetőséget ad a törvény. Mégis elenyésző azon vállalkozók száma, akik maguk könyvelnek. Ez újra csak a bizalom kérdése: a könyvelő szakember. És ez megkérdőjelezhetetlen. A legtöbb vállalkozó azonban nem ért a könyveléshez, s nem is akar vele foglalkozni, ahogy itthon sem ez a vállalkozók álma – így teljesen kézenfekvő a számukra, hogy keresnek egyet, akit megbízhatnak. És teljesen természetes, hogy ezért fizetnek is nekik. Annyit, amennyit ők mondanak. A munkadíj nem alku tárgya – különben a nyújtott szolgáltatások köre is alku tárgyává válik. Innen nézve a könyvelő lesz a garancia arra, hogy az ÁFA könyvelése, bevallása, befizetése rendben meg fog történni.

BC: Ez szép, nálunk egy ilyen rendszer kisebb forradalmat jelentene.

KMA: Pedig arról még nem is beszéltem, hogy ha a vállalkozó a könyvelését könyvelőre bízza (vagyis nem maga végzi), akkor olyan könnyítés is létezik, miszerint az adott negyedéves ÁFA-t nem a következő hónap huszadikáig, hanem az azt követő hónap 7. napjáig kell bevallani és megfizetni. Tehát pl.: az első negyedéves (januártól márciusig terjedő időszakra számított) ÁFA-t nem április, hanem május 7-ig kell bevallani és megfizetni. Ennek az az értelme, hogy időbe kerül, míg minden adat a könyvelő rendelkezésére áll a könyvelés szakszerű lebonyolításához. Arrafelé is előfordul, hogy egyik-másik számla „kalandozik” itt-ott, és csak később kerül elő. Ez a határidő tehát a vállalkozó és a könyvelő életét is megkönnyíti, mert biztosítja az időt, hogy minden, az adott időszakra vonatkozó adat begyűjthető legyen, rendelkezésre álljon – és így egy teljesen korrekt, a valóságnak megfelelő bevallást lehessen készíteni (és az ennek megfelelően valós adótartozást kelljen megfizetni). Gyakorlatilag kizárt, hogy egy-egy kóbor számla miatt önellenőrzést kelljen végezni.

BC: Mesélj még egy kicsit a könyvelő programról, amit ebben a rendszerben a könyvelők és a vállalkozók is használnak!

KMA: Nem kötelező ugyan, de vannak olyan felhő alapú könyvelő rendszerek, amelyek számlázó programok is egyben. Vagyis az egyik oldalról könyvelhet benne a könyvelő, a másik oldalról pedig a vállalkozó számláz belőle. Joggal eshet pánikba ettől rögtön minden könyvelő, hogy ha az ügyfél is belepiszkál, abból csak a gond lesz. Nos, ha jól csinálod a dolgodat, s időben küldesz minden információt az ügyfélnek, akkor ő nem fog belepiszkálni, örül neki, hogy nem kell vele foglalkoznia. :) Szerintem ez fantasztikus, hiszen így és a bankszámla bekötésével a programba minden adat egyszerre áll rendelkezésre a vállalkozásról mindkét fél számára. A vevő-szállító nyilvántartások is azonnal láthatóak, lekérdezhetőek. Én nagyon szeretem, mert naprakészen lehet benne követni a dolgok állását – akár a könyvelőnek kell valami a vállalkozótól, akár fordítva. A naprakészsége miatt bármikor lehet aktuális riportokat lehúzni a rendszerből – és ezért a vállalkozók nagyon hálásak. Azt látom, hogy igazából ilyenkor érzik, hogy van értelme könyvelőt fizetniük. Mert a könyvelő nemcsak az államnak szolgáltat információkat a cégükről (az ő pénzükön), hanem ők is kapnak döntéstámogató információkat – ráadásul éppen akkor, amikor a legtöbb vállalkozó a legnagyobb kínban van. (A döntés sosem könnyű.) Azt már említettem, hogy a könyvelőre egyébként is szakértőként tekintenek. Erre ez a fajta adatszolgáltatás csak ráerősít. Meg persze a könyvelő szakma felépítése is.

BC: Mit értesz ezen?

KMA: Angliában a könyvelő szakma alapvetően két részre oszlik. Vannak a „bookkeeper-ek”, akiket magyar szóhasználattal kontírozó könyvelőknek nevezhetnénk. Ők azok, akik a számviteli adminisztrációt intézik, gyakorlatilag ők könyvelnek, állítják ki a számlákat, egyeztetik a vevő-szállító folyószámlát, készítik a bevallásokat stb. És vannak az „accountant-ok”, akiket talán főkönyvelőnek lehetne nevezni. Ők azok, akik a bonyolultabb könyvelési kérdésekhez is értenek – éppen ezért ők amolyan tanácsadóként működnek. Ők adnak tanácsot induló cégeknek, milyen működési, adózási formát válasszanak, ha új üzletágat nyitnak, arra is, hogy hogyan lehet adót optimalizálni a két tevékenység között, elemzik a vállalkozás gazdaságosságát, segítenek optimalizálni és ehhez hasonlók. Ők készítenek riportokat, mely tartalmazza az összes pénzügyi mutatószámot, ami szükséges a megfelelő üzleti döntések meghozatalához.

BC: Ez egy nagyon érdekes felosztás. Annál is inkább, mert már többször cikkeztünk arról a blogon, hogy a digitalizáció, a könyvelés automatizációja miatt átalakul majd a könyvelő szakma, és sokkal nagyobb hangsúlyt kap majd a tevékenységükben a tanácsadás.

KMA: Angliában ez már most is így van a szakma egy részében. Ráadásul aki teheti, és megvan hozzá a tudása, tényleg tanácsadónak áll, hiszen a tanácsadásban jóval nagyobb pénz van. Szárnyalhat a kreativitás, a valódi értékteremtő vállalkozástámogatás, nem úgy, mint az adminisztrációban, a könyvelésben. Szerintem előbb-utóbb nálunk is ebbe az irányba fog elmozdulni a szakma átalakulása.

BC: Nekünk ez azért ennyire érdekes, mert éppen ilyen programot szeretnénk építeni a Billcity-ből, amely egyszerre szolgálja ki a vállalkozót és a könyvelőt is. Így a könyvelés közelebb kerülne a vállalkozókhoz, a könyvelők pedig gyorsabban és hatékonyabban tudnának dolgozni.

KMA: Pontosan ezért örültem meg nagyon, mikor hallottam a kezdeményezésetekről, mert annyira jó lenne, ha ez itthon is így működhetne. Végre a vállalkozók sem egy szükséges rossznak tartanák a könyvelőket, hanem látnák gyakorlati hasznát is a munkánknak, és a könyvelő szakma is egy, a vállalkozást támogató hivatás lenne. Akkor talán én is visszatérek eredeti szakmámhoz :)

Köszönjük a beszélgetést!